Kihirdették a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Katona József produkciós pályázat eredményeit, mely a teljes színházi spektrum számára kínált lehetőséget. A pályázatra 50 millió forint állt rendelkezésre az NKA miniszteri keretéből, Hiller István oktatási és kulturális miniszter 2008 márciusában hirdetette meg. A 61 beadott pályázatból 25 nyert el támogatást. Ebből határon túli a nyertesek közel harmada. A honlap szerint „két-két művel került be a támogatottak közé Parti Nagy Lajos és Visky András”, a csatolt táblázatban viszont három Visky-darab szerepelt: az Alkoholisták (Kolozsvári Állami Magyar Színház), a Megöltem az anyámat (Moira Kulturális és Ifjúsági Egyesület), valamint a Mese az árnyékról és a fényről (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat Móricz Zsigmond Színháza) című darabjai. További, erdélyi színházakat érintő döntések: Kozma Mária Csillala mester, (Kolozsvári Állami Magyar Színház), Parti Nagy Lajos Ibusár – megállóhely (monodráma, Csíki Játékszín), Kárpáti Péter Pájinkás János (gyergyószentmiklósi Figura Színház). /A Katona József produkciós pályázat eredményei. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
2008. augusztus 14.
Eddig négy Borsod–Abaúj-Zemplén megyei SZDSZ alapszervezeti tagot gyanúsított meg magánokirat-hamisítással a Budapesti Rendőr-főkapitányság, a tavaly márciusi tisztújító küldöttgyűlésen történt szabálytalanságokkal kapcsolatban. Február elején a Hír TV egyik műsorában hangzott el: 2007-ben többen állítólag az igazi küldöttek helyett szavaztak az SZDSZ tisztújításán Kóka Jánosra, aki megnyerte az elnökválasztást. A hír nyomán az SZDSZ vizsgálatot rendelt el, amit Jüttner Csaba, a párt Szabolcs–Szatmár– Bereg megyei elnöke folytatott le. Jüttner megállapította, hogy a borsodi küldöttek közül többen azt állították, hogy történtek szabálytalanságok. Idén március 22-én okirathamisítás gyanúja miatt bejelentést tett a rendőrségen Jüttner Csaba. /Tovább gyűrűzik az SZDSZ-es botrány. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./
2008. szeptember 8.
Az idei Széchenyi Emlékünnepség előtt az avasújvárosi rendőrség először nem adta meg a bálra az engedélyt, és többen látták, hogy a rendőr több, utcára kiragasztott plakátot letépett. – Még Iliescu idejében sem fordult elő ilyesmi – mondta Sike Lajos beszédében, hozzátéve: ez az egyik kézzelfogható jele annak, hogy az idei helyhatósági választásokkor a községi magyarság megosztott lett, Kőszegremetét egyetlen tanácsos sem képviseli a döntéshozó testületben. Csehi Árpád, Szatmár megye tanácselnöke felvette a kapcsolatot Radu Bud prefektussal és a megyei rendőrfelügyelőség vezetőjével, és a közbenjárása eredményeként a bált megtarthatták. Az ünneplők a falu határában álló, 1861-ben készült emlékoszlophoz zarándokoltak, amely Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi-emlékműve. Kiss László az Országos Széchenyi Kör Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete nevében mondott üdvözlő beszédet, kifejtve: a kör a kilencvenes évek elejétől figyelemmel kíséri a kőszegremetei ünnepségeket. Dr. Scholtz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadási Hivatal igazgatója a „legnagyobb magyar” munkásságáról beszélt. /Fodor István: Letépték a plakátokat, nem akarták engedélyezni a bált. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 8./ A rendőrségi betiltásról, a plakátok leszakításáról nem írt Sike Lajos A számlát benyújtják! című cikkében, az Új Magyar Szó szeptember 5-i számában.
2008. október 16.
Kétnapos hivatalos látogatásra indult Szatmár megye prefektusa, Radu Bud, Bihar és Szilágy megye prefektusaival együtt a magyarországi Észak–Alföldi Régióba, hogy megbeszélést folytassanak Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyék közigazgatási vezetőivel. Ezzel rendszeres találkozók veszik kezdetét a három román megye és a három magyarországi megye vezetői között. /Fábián Ágnes: Hat megye vezetői találkoznak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 16./
2008. december 29.
A határ menti magyarországi falvak elnéptelenedésének problémáját a romániaiak áttelepülése látszik megoldani: a közelmúltban egyre több Szatmár megyei vásárolt házat a határ másik oldalán. Az áttelepülők továbbra is Romániában dolgoznak, ide fizetik az adót, csupán lakhelyet – és természetesen országot – váltottak. Tapasztalataik szerint jobb az életszínvonal, kedvesebbek a szomszédok, és akár ötven százalékkal is olcsóbbak ott az ingatlanok. A határ menti magyarországi települések lakói viszont legszívesebben nyugatabbra költöznének. A határ közeli Vállaj rendezett utcái, komfortos házai miatt népszerű a szatmáriak körébenA magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határ közeli falvaiban már teljes utcák vannak, ahol Romániából átköltözöttek laknak, az ottani elöregedő falvak kiürült házait ugyanis nagyrészt romániai magyarok vásárolják meg. Vannak olyan családok is, akik gyermekeiket a szomszédos magyarországi településre járatják iskolába, ezek a gyerekek rendszerint már kinn is maradnak, mert ott tanulnak tovább, és munkahelyet is ott keresnek. „Sokan vannak a faluban meg a szomszéd településeken is, akik az elmúlt években Romániából költöztek át ide Magyarországra. Csak magyar anyanyelvűek jönnek, nem hallottunk olyanokról, akik ne tudnának magyarul” – mondta egy mérki (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) kisbolt eladója. Az új telepesek megmenthetik a térséget az elnéptelenedéstől. Nemrégiben egy szamoskrassói család eladta kertes házát, és átköltözött Magyarországra. A kapott pénzből egy határ menti kistelepülésen két házat vettek, és még meg is maradt valamennyi. Az átköltözések miatt új közösségek alakulnak ki a határ túlsó oldalán. „A munkahely és a lakásunk közti távolság tíz és fél kilométer. Az út vámigazoltatással együtt maximum 12 perc, így nem jelent nagy gondot az ingázás” – mesélte egyikük. A falubeliek és a szomszédok szívesen látják őket, „nem közösítik ki a jövevényeket’’. „Nem kerül többe az élet itt sem. Különben is mi szinte mindent Nagykárolyból viszünk, Magyarországon viszonylag kevés dolgot vásárolunk” – mondta egyikük. A legtöbb átköltözött romániai megelégszik a magyar lakcímigazoló kártyával, és nem kér állampolgárságot. A legtöbb áttelepültet az anyagiakon kívül érzelmi okok is vezérlik, hiszen a kisebbségi lét után most „igazi” magyarnak érezhetik magukat. /Végh Balázs: Újabb honfoglalás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2009. február 6.
Testvérmegyei kapcsolatfelvételről állapodott meg a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg és Beszterce-Naszód megye január 5-én Nyíregyházán. /Testvérmegye Beszterce-Naszódnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./
2009. április 18.
Hamarosan megkezdheti működését az Ung-Tisza-Túr Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC), amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a Felvidék, Kárpátalja és a Partium gazdasági együttműködését segítheti elő. A kezdeményezéshez eddig 80, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna és Románia határai közelében fekvő település csatlakozott. Később további kétszáz település vehet még részt az együttműködésben; így a társulás a jövőben közel 400 ezer ember képviseletét láthatja el a régióban. A bejegyzésre váró csoportosulás idén nyáron kezdheti el tevékenységét; az első feladat egy olyan népfőiskola létrehozása lesz, amellyel szeretnék alkalmassá tenni térségben élőket a fejlesztések befogadására, illetve generálására. Az EGTC céljai között közös fejlesztési alap létrehozása is szerepel, amelyből az uniós pályázati támogatások önerejét szeretnék biztosítani. /Határ menti együttműködési csoportosulás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2009. április 30.
Az European Neighbourhood and Partnership Instrument (ENPI) Program /Európai Szomszédsági és Partnerségi Alap/ 68 millió eurós, több mint 19 milliárd forint összegű támogatásával határon átnyúló fejlesztéseket valósíthatnak meg az együttműködő magyar, szlovák, román és ukrán pályázók – mondta Baranyai András, budapesti közös szakmai titkárságának igazgatója Nyíregyházán, egy kisvállalkozói fórumon. A rendelkezésre álló összeg 10 százalékát gazdasági, 30 százalékát infrastrukturális, 20 százalékát intézményi, míg 25 százalékát természet- és környezetvédelmi fejlesztésre használhatják fel a felek. Kiemelte: a pályázóknak mindössze 5 százalékos fejlesztési forrást kell biztosítaniuk, a beruházások összegének 90 százalékát ugyanis az európai uniós, 5 százalékát pedig a nemzeti támogatás adja. Magyarországról Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, Romániából Szatmár és Máramaros, valamint úgynevezett szomszédos területként Suceava, Szlovákiából Kassa és Eperjes, míg Ukrajnából Kárpátalja és Ivano-Frankivszki, illetve a szomszédos Csernovci megye a kedvezményezett. /Kisvállalatok szomszédságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2009. június 4.
A 80. ünnepi könyvhét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei programjait június 2-án Szatmárnémetiben, a Németi templomban nyitották meg. „Az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi szervezete már három éve működik együtt a nyíregyházi könyvtárral. Közös munkánk révén régi álmunk teljesülhetett, mert vendégül láthattuk Jókai Annát” – közölte Muzsnai Árpád, az esemény szatmárnémeti társszervezője. „Elégedetlen embernek tartom magam. Nem értek egyet azzal, ami szűk hazámban és ebben a nagyvilágban történik manapság. Elégedetlenségem azonban nem dühvel, hanem segíteni akarással párosul. Szavaimmal, írásaimmal szeretnék ennek az elkeseredett világnak a segítségére sietni” – mondta el szatmári közönségének Jókai Anna, aki szerint a mai világban az író és szellemi termékei karanténba vannak zárva. Az írónő szerint nagy szükség van az irodalom segítségére, hiszen az ország, a magyar nemzet, az ‘56-os zászlóhoz hasonlóan, a közepén lyukas. „Ezt a lyukat máig nem sikerült befoldozni, és csak a szélek mutatják, hogy van, azok tartják még össze” – szemléltette gondolatait Jókai Anna. A rendezvény záróeseményeként a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmár megyei szervezete és a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárosokért Alapítvány együttműködési nyilatkozatot írt alá. /Végh Balázs: Szatmárnémetibe látogatott Jókai Anna írónő. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./
2009. június 27.
Új kutatások és elméletek a helytörténetírásban címmel tudományos konferenciát tartottak június 26-án a Szatmár Megyei Múzeumban. A rendezvény szervezője a Szatmár Megyei Múzeum, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága volt. Az előadások három témakörben zajlottak. Az egyik a régészeti kutatások, építészeti emlékek és írott források helytörténeti vonatkozásai mentén, a másik a család-, birtok- és intézménytörténet témakörében, a harmadik címe pedig „Lokalitás. Emlékezet. Történelem” volt. /(kriszta): Helytörténeti tanácskozást tartottak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 27./
2009. augusztus 4.
Bihar megyébe, az 1920-ban vagy az 1946-ban hivatalosan is megvont határ sávjában álló romániai magyar falvakba nagyarányú román beköltözés folyik, éppen úgy Nagyváradról, mint Vaslui megyéből – panaszkodott a Duna tévé. A Duna tévé arról is tudósít, hogy a magyarországi falvakba, akár közel Szlovákiához, akár Békésbe és Hajdú-Biharba vagy Szabolcs-Szatmárba is folyik a beköltözés, szintén a román és szlovák házvásárlások révén. Ezen sopánkodni botorság, írta Sebestyén Mihály történész. Amikor a határsáv román és csehszlovák oldali magyartalanítása állampolitika volt, azt a korabeli nyomtatott sajtóban, valamint a parlamentben gyakorta szóvá tették. A sajtó a kommunizmus alatt hallgatott e népmozgalomról, internacionalista módon a magyar oldal is hallgatott, közben folyt az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatása. Azután 1990-ben ez leállt. Mert az előző korszak nagyon sikeres volt. Jól tudták az elvtársak, megy az már magától. Megindult a trianoni határon inneni és túli magyar lakosság kihúzódása nyugatra, Budapestre New Yorkba vagy Ausztriába. Jelenleg a magyar lakosság önként adja el házait a jobban fizető románnak, szlováknak. Aki hajlandó az ő falujába, házába, hazájába betelepedni. /Sebestyén Mihály: Aki adja – és aki veszi. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./
2009. augusztus 15.
Augusztus folyamán Kultúrák összefonódása címmel indított közös pályázatot a Szatmárnémeti Caritas Szervezet és a magyarországi, kislétai Ápoló-Gondozó Otthon. A cél az volt, hogy találkozókat hozzanak létre az itteni és a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, fogyatékossággal élő fiatalok között. A pályázat során a fiatalok különböző alkotótáborokban, kirándulásokon és művészeti körökön vettek részt. A közreműködés záróakkordját a Szatmárnémeti Északi Színházban megtartott Kulturális Fesztivál képezte, melyen a sérült fiatalok és a pályázat partnerei színes műsort – népdalokat és -táncokat, könnyűzenei darabokat – adtak elő az érdeklődő közönségnek. /Kultúrák összefonódása. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 15./
2009. augusztus 21.
Augusztus 20-án, az államalapítás évfordulója alkalmából három helyen is nyitottak ideiglenes határátkelőt Szatmár, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye falvai között, hogy az elszakított országrészek magyar lakossága együtt ünnepelhessen. Nagypeleske és a szomszédos Zajta között most megnyílt az országhatár, míg Óvári és Csenger, valamint Szaniszló és Ömböly között már hagyományszámba megy az ideiglenes határnyitás nagyobb ünnepek alkalmából. Nagypeleske és Zajta között több ezren vonultak át a két települést összekötő – az utóbbi kilencven évben szinte teljesen járhatatlan – útszakaszon. A résztvevők elmondták, Trianon nemcsak az országot darabolta fel, hanem családokat is tépett szét, most viszont alkalom nyílt a hajdani rokoni szálak megerősítésére. Lengyel István, Lázári község polgármestere hangsúlyozta: Zajta és Peleske, valamint a térség többi települése egyetlen szerves egységet alkot, hisz ezer éve ugyanannak a tájegységnek, a történelmi Szatmárnak képezik részét. Az esemény szónokai kifejtették: a most néhány órára megnyitott határ Románia schengeni csatlakozása révén pár éven belül remélhetőleg teljesen felszámolódik. A zajtai templomban szentmisét celebrált Schönberger Jenő szatmári római katolikus püspök, majd emlékoszlopot avattak vitéz Gaál Lajos volt iskolaigazgató emlékére, és megkoszorúzták az egykori oroszországi munkatáborok áldozatainak emlékművét. /Ünnepi országhatárnyitás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 21./
2009. augusztus 21.
Sátortáborban vett részt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szakolyban működő ápoló-gondozó otthon valamint a marosvécsi szellemi sérültek rehabilitációs központjának több mint húsz beutaltja. A két intézmény közötti kapcsolat révén a Görgényi-havasokban, a Jod-patak melletti kis tisztáson felvert táborban az otthonok enyhe és közepes értelmi fogyatékkal élő betegei nyaralhattak. A két intézmény egy másik csoportja az anyaországban táborozik. /Szucher Ervin: Magyarországi és erdélyi elmegyógyintézetek ápoltjai táboroznak a Jod-völgyében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./
2009. szeptember 4.
Csíksomlyóról és Székelyudvarhelyről is vittek egy-egy marék földet az újfehértóiak arra az emlékhelyre, amely a szabolcsi kisvárosban állít emléket a magyar nemzettudatnak és hazaszeretetnek. Az emlékmű létrehozásának gondolata a helyi múzeum munkatársaitól származik, akik még korábban kérték a város lakóit, hogy ha nyaralásaik, utazásaik során az ország valamelyik szegletében vagy a határ menti vidékeken járnak, hozzanak onnan egy maroknyi anyaföldet – mondta el Buczkó József, a Zajti Ferenc Kulturális Központ igazgatója. A történelmi 64 vármegye közül már 25-nek pihen a földje abban az urnában, amelyet egy 1923-ból származó műemlék foglal magában. Buczkó elmondta, hogy olyan helyekről is származnak még földek, amelyek a magyarság történelmének eseményeit hordozzák, mint például Nyerges-tető vagy Petőfi Sándor feltételezett halálának helyszíne, Fehéregyháza, vagy az 1980-ban elárasztott székely település, Bözödújfalu. /Itteni föld gazdagítja a Magyar Anyaföld Emlékhelyét. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 4./
2009. október 1.
Közel öt hétig tart a Szatmár megyei önkormányzat Szatmári kulturális karaván elnevezésű rendezvénysorozata. Másfél hónap alatt hat városba kívánják eljuttatni az általuk működtetett kulturális intézmények előadásait, kiállításait, jelezte Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök. Szinte valamennyi hagyományőrző, valamint művészeti jellegű rendezvény a megyeközpontban kap helyet. Szeptember 28. és november 8. között Erdődön, Avasfelsőfaluban, Sárközújlakon, Tasnádon, Nagykárolyban és végezetül Szatmárnémetiben mutatkozik be a karaván. A tervek szerint ezután minden évben megrendezik ezt az őszi turnét. /Végh Balázs: Kulturális karaván Szatmár megyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./
2009. október 7.
Idén a XVI. alkalommal megszervezett Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nemzetközi Levéltári Napok két helyszínen zajlanak: október 7-én Nyíregyházán, 8-án pedig Szatmárnémetiben tartanak előadásokat román, illetve magyar nyelven. /Levéltáros-találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./
2009. október 27.
A gazdasági válság áldozataivá váltak az erdélyi magyar történelmi egyházak is. Több egyházmegyében le kellett építeni az alkalmazottakat, máshol csaknem felére csökkentek az egyházi ingatlanok bérbeadásából befolyó összegek. Egyes erdélyi és partiumi magyar egyházaknak nincs pénzük a harangozók bérére Szatmár megyében a művelődési és vallásügyi minisztérium helyett évek óta a megyei önkormányzat állja saját költségvetéséből a világi személyzet egy részének bérét. Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök idén már többször kezdeményezte a kérdés rendezését, Bukarestben járt, de nem kapott választ. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egyelőre hiánytalanul megkapta a világi alkalmazottak bérezéséhez szükséges pénzalapot a Bihar Megyei Tanácstól. „Igyekszünk csökkenteni kiadásainkat, és jobban odafigyelünk a kiadásainkra” – nyilatkozta Vakon Zsolt püspöki titkár. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a kisegítő személyzet egy részétől meg kellett válni. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyében még ki tudták utalni a fizetéseket. Az erdélyi és partiumi protestáns egyházak is hasonlóan gazdasági gondokkal küzdenek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jó ideje nem kapja meg a bérek biztosításához szükséges összeget. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta, a pénzügyi gondok miatt tavasszal 70 világi alkalmazott, nagyrészt harangozó bérét kényszerültek felfüggeszteni. /Végh Balázs: Az erdélyi és partiumi történelmi vallási intézményeket is sújtja a gazdasági válság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./
2009. november 7.
November 6-án a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a Veszprém Megyei Levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár közös szervezésében a kézdivásárhelyi Vigadóban megnyílt „A Székely Hadosztály emlékezete (1918―1919)” című történelmi kiállítás. Az időszaki kiállítás egy méltatlanul feledésre ítélt katonai alakulat és parancsnoka történetét tárja megkopott, fekete-fehér fényképeken a látogatók elé. Főleg az alakulat vezetőjének, Kratochvill Károly ezredesnek a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött hagyatékából származó fotók, dokumentumok alapján készült az a tizenkét nagyméretű tabló, amely a Székely Hadosztály történetét, valamint az 1920-as években megalakított Székely Hadosztály Egyesület életét mutatja be. /(Iochom): A Székely Hadosztály emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
